Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

HATÁROZATOK

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Név/Nume şi prenume

Tisztség/Funcţie

Politikai hovatartozás/Aparţinere politică

Györffy Gábor

Alpolgármester/Viceprimar

UDMR/RMDSZ

Benkes Árpád

Helyi képviselő/Consilier local

PPTM/EMNP

Deák Tibor

Helyi képviselő/Consilier local

PCM/MPP

Fazakas László

Helyi képviselő/Consilier local

PPMT/EMNP

Ferencz Zsolt

Helyi képviselő/Consilier local

PCM/MPP

Gáspár László

Helyi képviselő/Consilier local

PPMT/EMNP

Oláh Ignác

Helyi képviselő/Consilier local

PPMT/EMNP

Vass Ervin

Helyi képviselő/Consilier local

PPTM/EMNP

Vizoli István

Helyi képviselő/Consilier local

UDMR/RMDSZ

 

Szakbizottságok

  1. Gazdasági és pénzpügyi szakbizottság

A szakbizottság tagjait kereshetik az adók és illetékek, a költségvetés, szerződések és kifizetések, valamint a pályázatokkal kapcsolatok kérdések, problémák megválaszolásáért.
1. Ferencz Zsolt - Elnök
2. Oláh Ignác - Titkár
3. Györffy Gábor - Tag

  1. Mezőgazdasági, környezetvédelmi és turisztikai szakbizottság

A szakbiztosság tagjai a mezőgazdasági kérdésekben, főként a legeltetéssel és faértékesítéssel kapcsolatban állnak a lakosok rendelkezésére. Ugyanakkor a környezetvédelmi és turisztikai témában is őket kereshetik.
1. Gáspár László - Elnök
2. Vass Ervin - Titkár
3. Benkes Árpad - Tag

  1. Kulturális, vallási, oktatás és egészségügyi, család, munka és szociális, valamint gyerekvédelmi, ifjúsági és sportügyi szakbizottság

A szakbizottság tagjai főként a szociális életet, szabadidős tevékenységeket, személyes és szakmai fejlődést, illetve az eszmei gyarapodást érintő eseményekért, történésekért a felelősek, ehhez kapcsolodó ötletekkel, kérdésekkel lehet hozzuk fordulni.
1. Deák Tibor - Elnök
2. Györffy Gábor - Titkár
3. Ferencz Zsolt - Tag

  1. Területrendezés és urbanisztikai, jogi és fegyelmi szakbizottság

Ehhez a szakbizottság tartozó kérdéskörök a területek tulajdonjogainak tisztázása, építkezési engedélyek magánszemélyeknek és beruházások esetén is, speciális bizottságok létrehozása, szerződések pályázatoknál, és a tanácsosok által elkövetett esetleges kihágások megvitatása.
1. Fazakas László - Elnök
2. Vizoli István - Titkár
3. Deák Tibor- Tag

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

"A falu fölött emelkedő Szármány, ezen tündöklően fehérlő márványhegy. Ott van a hegy alján a Lázárok ódon kastélya szeszélyes bástyáival, fogrovatos falaival. Ott van a hegyoldalban a ferencesek vidor tekintetű kolostora és temploma, ott a hegytető ormán a büszkén fekvő kápolna, idább egy magaslaton Szárhegy fényes tornyú kacér egyháza, és ezek kiemelkedő festői csoportja alatt a csinos falu terül el, zöld lombok közül kikacsingató házcsoportjaival." – írja báró Orbán Balázs Szárhegyről, akinek sikerült szinte egymondatba sűrítenie Szárhegy képének csodálatos hangulatát.

SZARHEGY PANORAMA

 A keleti-Kárpátok gyöngyszemét, a gyergyói-havasoktól védett medencét nem csak természeti szépsége teszi csodálatossá. Az érdeklődőt éppúgy elbűvölheti a vidék történelem, múltja is. E régió ősiségének példaértéku bizonyítéka Gyergyószárhegy. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben találhatók, a Szárhegy nevet a XV. Század okleveleiben használták először. A falu múltja szorosan összefügg a Lázár-dinasztia történetével és a nagyúri család ősi fészkével, a Lázár-kastéllyal. De mielőtt még rátérténk eme pompás épület bemutatására tegyünk egy kis sétát Gyergyószárhegyen és szűk környékén. A település Gyergyószentmiklóstól 6 km-re található Észak -Nyugati irányban. A medencét többször támadták a törökök, tatárok. Ezeket a harcokat falu és lakossága gyakran megsínylette.

tortenetunk

 A gyergyóiak és tatárok közti csatározásokra emlékeztet a település határában található Tatárdomb mely alá a vereséget szenvedett tatárokat temették, ájhagyomány szerint ide 500 támadót hantoltak el, míg a csatában csupán 15 helybéli vesztette életét. A 770 méter tengerszint feletti magasságban települt községet az erdélyi körvasúton, illetve a 12-es műúton Maroshévíz felől vagy Gyergyószentmiklós felől lehet megközelíteni. Az 1992-es népszámlásás szerint a község lakossága 3722 fő volt, ennek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű.

SZARHEGYI KASTELY

 Gyergyószárhegyhez tartozik Güdüc, egy kis hegyi település, ahová a környékbeliek szivesen járnak veekendezni, ez a kedvtelés az épitkezésen is meglátszik. A közel 800 méteres magasságban létesült kis falu, mint a környéken sok esetben a községközponttól távolabbi határrészen alakult ki, eredetileg a kaszálók és az állattenyésztés miatt létesítették.

Güdüc nemcsak nyáron, télen is csodaszép. A szervezett szános túrák során elbüvőlő tájakon vezet az út. Fenséges dombok, sötétzöld fenyők szegélyezik az útvonalat.  

 Ez a mesés környék az elmúlt években rohamos fejlődésnek indult, belátható időn belül turistaparadicsommá fejlődhet. Csak 2007-ben közel 20 ház épült itt és remek sportolási lehetőségeket nyújt a környék, ugyanakkor edzőtáborok szervezésére ad lehetőséget. Még télen sem áll meg az élet, a dombokon szánkózók, sielők és snowbordosok csúsznak a havon, a szárhegyi jégpályán a korcsolyázás mellett, hokimeccsek teszik izgalmasabbá a mindennapokat.


 Habár a hideg évszak számos lehetőséggel kecsegteti a látogatókat, mégis farsangkor szivesen búcsúztatják el a telet Szárhegyen is.
A farsangi hagyománykör rendkívül szerteágazó és sokrétű. Székelyföldön számos formáját őrizték meg a farsangi játékoknak. A hagyomány megőrzéséért és fenntartásáért immár 15 éve közös farsangtemetést rendeznek Hargita megyében. Minden évben más-más község kapja meg a jogot a farsangtemetés megszervezésére, melyet 2007-ben Gyergyószárhegyen tartottak. Ezúttal 13 falu maszkos-alakoskodói gyűltek össze, már az érkezéskor szomorú ember nem maradt a látványtól.

 A rendezvény csúcspontja a hangos, lármázó felvonulás, mely során minden csoport a saját hagyományának megfelelő bábut kíséri utolsó útjára. Az Ilyés, Dobondi, máshol bika képében megjelenített gonosz telet jelmezes kíséret követi, akik állatokat, ördögöket és egyéb furcsa figurákat jelenítenek meg.
 Végül az igencsak díszes kíséret eltemeti a bábut és azzal együtt a telet is. A szórakoztató előadást a helyiek a házaknál hagyományos farsangi ételek kínálásával köszönik meg.
Gyergyószárhegy az átmenő idegenforgalom jelentős központja, megyei jelentőségû turisztikai pont. A Gyergyói-medence egyik legrégebbi települése újabban már Székelyföld egyik idegenforgalmi és mûvelődési központjává lépett elő.

 A falu mûemlékeiben szerencsésen párosul a klasszikus gótika, a reneszánsz és barokk formavilág, az egyszerûségre törekvő népi hagyománnyal. A
népi hagyományok ápolására létesített mûvésztelep, a festészeti kiállítások, a népi kismesterségek bemutatói országos hírnévnek örvendenek. Jól mûködő vendégfogadói hálózata példaszerûen mozgósítja a község lakosságát. 
 Gyergyószárhegy területe ősidők óta lakott, történelme pedig meglehetősen mozgalmas. A település legszebb ékessége egy kastély, mely ma kultúrális rendezvényeknek, táboroknak, fesztiváloknak és kiállításoknak ad otthont.

 A Lázár kastély területén a középkor előtti időkből csak szorványos leletek tanuskodnak: bronzkori, dák és 14. századi leletek kerültek elő. A várkastély valószinűleg 1450 és 1532 között épült több szakaszban, az asszonyok háza alatt feltárt udvarházat Lázár András már mindeképp használhatta. A kapubástya alatt három fázisban emelték a kapubejáratot kisérő épületeket. A kapuhoz kétoldalról védőfalak csatlakoztak. Az udvar méreteiből itélve a rezidencia kiemelkedő jelentőségű volt, a csempeleletek szerint elképzelhető, hogy a védőfalon belül lakóépületek is voltak.

 Lázár András fiai 1532-ben egy új kapuépületet emeltettek, ez a mai alapja, ennek kocsiáthajtójára ma is látható a kváderdíszes festéses építési felírat. A kori udvarházat Lázár IV. István bontatta el, ő volt Csík, Gyergyó és Kászonszék főbírája, néhol a régi alapokat felhasználva emeltette a nagyszabású épületet. Valószinűleg ezt követően építették pártázatos déli védőfalat, melynek a kapubástya is része. A sarkakon gey-egy óolasz stítisú bástyaszerű sarokpavilont emeltek 1629 és 31 körül. Az építető a fejedelm unokatestvére volt, királybírói ranggal, nemcsoda, hogy ehhez méltó rezidenciát óhajtott, így az épület tervezője olyan reprezentációs elemeket alkalmazott, melyeket a fejedelem által felügyelt épitkezéseken is használtak, ilyen a feliratokkal és címerekkel ellátott sarokbástya, a díszlépcsős loggia vagy a festett olaszfokok.

 Az udvart bekerítő falak közül csaka déli kapott kétsoros, vakárkádos pártadíszt, melyeket növényi motívumokkal festettek ki. Lázár IV: István a középkori szabálytalan kialakítási főúri rezidencia átépítésével, egy méreteiben impozáns, Erdélyben páratlan, belső udvaros, téglalap alaprazjú sarokbástyás épületegyüttest hozott létre. Az új déli kastélyhomlokzat elkészülte után elbontották a VI. Századi épületrészeket és felépítették a keleti védőfalat, melynek belső sarkában a sütőház és a konyha kapott helyet. Ezután az udvarház és a védőfal között szorost boltozott helyiségekkel építették be. Az udvar ÉNY-i sarkában épült fel a széki gyűleseknek helyet adó Hosszú palota, aminek közepén tömlöc volt. Az épület hatalmas belső emeleti terét Lovagteremnek keresztelték, az épület déli homlokzatán öt prifilált kőkeretes ablak sorakozik.

 A hagyományok szerint 1658-ban, a levéltár szerint 1696-ra készült el az északkeleti hétszög alaprajzú Veres-bástya, az északnyugatit azonban soha nem fejezték be. A kastély a XVII. század végére érte el legpompásabb kialakítását gróf Lázár Ferenc ideje alatt, ezt követően nemsokára a Rákoczi szabadságharc alatt a császári csapatok dúlása és gyújtogatásai miatt 1706-ban és 07-ben legégett a legfontosabb lakótömb, a falak bedöltek, csupán a keleti védőfal melletti épületrészeket tartották meg. Ezt átalakítva hozták létre a ma is álló, úgynevezett Asszonyok Házát, ez barokk külsőt kapott és 1742-re elnyerte végleges formáját. Az 1748-as újabb tűzvészt követően a kastély fokozatosan kezdte el veszíteni rezidenciális szerepét, lebontották az udvartartáshoz szükséges, rengeteg melléképületet és lassan pusztulni kezdtek a lakóépületek is, a XIX század közepére márcsak néhány helyiséget laktak. 
 A mûemlékvédelem szûkös keretei miatt egy teljes századon keresztül nem nyújtottak lehetőséget a kastély helyreállítására, helyi kezdeményezés és intenzív lobby billentette ki végül a holtpontról a tarthatatlan helyzetet és 1960-ban érvényt szereztek a konzerválási igényeknek. A régészeti kutatások után a helyreállítási munkálatok a 80-as évek elején kezdődtek. A mintegy 20 éven át tartó rekonstrukció során helyreállították a délnyugati és délkeleti bástyát, az északkeleti Vörösbástyát, a Hosszú palotát , a csonka északnyugati bástyát, valamint a tömlöcöt, a kapuépületet és a déli homlokzatot.

 Utolsóként 1990-91-ben készült el az északkeleti épületrész az Asszonyok Házának a megerősítése és tetőszerkezete, ezeket már nem az eredeti formájukban rekonstruálták, itt már vasbeton szerkezeteket is használtak.
A rekonstruált termekben a Szárhegyen 1974 óta működő Képzőművészeti alkotótáborok illetve népművészeti műhelyek termését helyezték el állandó és időszakos kiállításokon.
 1996-tól a Lázár Kastélyt a Hargita Megyei önkormányzat által fenntartott Gyergyószárhegyi Megyei Alkotóközpont mûködteti. 
Mielőtt Szárhegy többi figyelemre méltó turisztikai látnivalóit is megismernénk, kicsit még maradjunk a Lázároknál, hisz a Szárhegyi Lázár család a Székelyföld egyik legjelesebb és legkorábbról ismert katolikus nemesi családja. Az 1345-ös oklevelekben már említik Lázár Egyed csíki kapitány nevét, korai birtokuk Csíkszenttamáson lehetett,Gyergyószárhegyre a XV. Század közepén telepedhettek, amikor is a család 1456-ban V. László királytól címeradományt nyert. Lázár Bálint Kászonszék hadnagya is királybírója volt, a szék kiváltságait Zsigmond királytól nyerték, amit Mátyás király erősített meg. A család első Szárhegyen letelepedett tagja Lázár András volt, aki 100 napos búcsút eszközölt ki a falunak és ő elnökölt 1506-ban, a vajdák túlkapásai miatt ِösszehívot Agyagfalvi Nagygyûlésen. Testvére Balázs, Csíkszék követe volt, állítólag ő építette a csíksomlyói ferences kolostor keleti szárnyát.

 András fiai közül István Csík, Gyegyó és Kászonszék királybírája, Ferenc is királybírói rangot kap ugyanakkor hadnagy, János fia Szapolyainak volt a híve és követe, ez utóbbi unokája Druzsiánna volt először Habsburg Ferdinánd, majd János Zsigmond hadvezérének Betlen Farkasnak a felesége. Utóbbi házaságból született Betlen Gábor, fejedelem és Betlen István Erdély kormányzója, a két gyermek néhány évig a szárhegyi kastélyban nevelkedett a „székelyek szigorú ében”, Lázár III. András udvarában, aki később főkirálybíró lett. Az ő fia István karrierje és hatalma megnő, miután befolyásos unokatestvérét Bethlent fejedelemnek választják. A királybirő István részt vesz a fejedelem hadjárataiban, majd annak halála után I. Rákoczi György szolgálatába áll. Az ő fia II. Rákoczi György híve lett, részt vett a moldvai és a lengyelországi áratokban ő is főkirálybirói tisztséget kapott, majd rlszt vett az Apafiellenes összeesküvésben, amiért várfogságra ítélték, fogarason vesztette életét. Utódja Ferenc hasonlóan mozgalmas politikai szerepvállalása kezdetén Csíkszék főkirálybírája és eleinte a Habsburg ház híve, a családnak 1702-ben szerezte meg a grófi címet. Később átpártolt a szabadságharc oldalára, ezért Moldvába kllett menekülnie, de a száműzetés után ismét Szárhegyen rendezkedett be, mint Csík, Gyegyó és Kászonszék királybírája.

 A család történetét eddig a pontig, a XVIII. századig lehet pontosan követni, ma a Lázároknak egyetlen tagja sem maradt Erdélyben, külföldön is csupán oldal illetve leányági leszármazottak élnek. 
 Gyergyószárhegy másik építészeti látnivalója a római katolikus plébániatemplom és eródítménye, mely a román kor és a késő gótika egyik szép emléke. Hargita megye mûemlékeinek hivatalos jegyzéke mûemléképületként tartja nyilván. A templom a "Bányá"-nak nevezett helyen, 786 méter magasan emelkedik, a hagyomány szerint 1235 körül építették, ezt az elképzelést Van Gondys, egyetemi tanár is megerösíti, aki szerint a templom a XIII. században készült, a keresztelőmedence is ebből a korból való, az egy darab homokkőből faragott keresztelő kutat a bukaresti Történeti Múzeumban állították ki. 1400-ban ismét újították az épületet, ezt már gótikus stílusban, ennek emlékét ma csúcsíves ajtó őrzi, az épitkezésről pedig kőbe vésett dátum tanúskodik. 1488-ban tornyot emeltek, egy évvel később pedig búcsú engedményt kaptak. A gyönyörû épületet 1658-ban és 1661-ben tatárdúlások pusztítják. Így a templomot 1729-ben a szentély és a torony kivételével lebontották majd újjáépítették. A Lázár-család több tagja az altemplomban vannak eltemetve.

 1492-ben Lázár András közbenjárására adják ki azt a pápai bullát, ami alapján a teljes búcsú jogát kapja meg a szárhegyi plébániatemplom. A szárhegyiek azóta is tiszteleveszenk részt a búcsújárásokban, minden évben szinte ők az elsők, akik gyalogosan, egy keresztaljában elzarándokolnak Csíksomlyóra, hogy ott hálát adjanak és imádkozzanak a Szűzanyához. 
Szárhegy képét egy a Szármány-hegyen álló XV. századi gótikus kápolna is színesíti. A Nagybaczoni Baló család építette Urunk Színeváltozása tiszteletére. Az egykori gyergyói zarándokhely a késő gótika jegyeit hordozza. 
 És a gyönyörű építészeti műemlékek sora még most sem zárul, hisz itt van a környék másik ékessége a Ferenc-rendi kolostor. A Gyergyói-medence ma is legjelentősebb ferencrendi kolostora 1669 és 1752 között épült, Lázár István királybíró adományozott a helyet a barátoknak, az egyházi épületegyüttes barokk stílusban készült 1875-ben nyerte el ma is látható, végleges alakját. A kolostorépület négyzet alakú, délkeleti sarkához csatlakozik a már bemutatott barokk stílusú templom. Az együttes építtettoje Páter Taplocai Görög István volt, a ferencrendi kolostor egészen 1729-ig konventként működött, vagyis a magyar református egyház legfontosabb kormányzó és végrehajtó szerve itt kapott helyet. 1669-1674 között a kolostor rendházfőnöke Kájoni János volt, Erdély Pázmány Pétere. Kájoni János, ferencrendi szerzetes, orgonaépítő, orgonista és muzsikus, tanulmányait Csiksomlyón majd Nagyszombatban végezte. A mikházai, szárhegyi és csiksomlyói ferences rendházak főnöke volt, az erdélyi ferences custodia őre és püspöki helynök, Mindemellett a zenei dokumentumok buzgó gyűjtője és feljegyzője volt, maga is énekszerző és fordító. A szárhegyi kolostorban temették el 1687 áprilisában. Kisméretű szobra a kolostor falában látható. Az épületegyüttes fennállása óta mintegy 800 ferences barát lakott a kolostorban, melyből 51-et itt temettek el, a szerzetesek 1951-től voltak kénytelenek elhagyni a kolostort, mely közel 150 évig tanitézményként is működött 1771-től a Norma elnevezésű iskolát működtették, egészen 1906-ig, a kolostorban ma művészeti alkotótábor működik. 2,15 mp
És nemcsak a gyönyörű épületek miatt érdemes ellátogatni ide, a dolgos és vendégszerető helybéliek, mindig tudnak valami hangulatos programot ajánlani a vendégeknek, például a szárhegyi falunapok alkalmával.
De nemcsak a szervezett programok kínálnak izgalmas kikapcsolódást, Szárhegyen ugyanis sikerült egy országos szintű cross pályát is építeni, ahol 2006-ban szervezték meg az első szárhegyi nemzetközi versenyt, amelynek támogatója a Román Motoros Szövetség. A közel 30 versenyző majdnem 10 városból érkezett, hogy összemérjék erejüket az Enduro Cross versenyen. 
Az országos szintű megmérettetést a tervek szerint évente 1-2 alkalommal megszervezik majd. 
A versenypálya és a nézőtér folyamatos korszerűsítésével nemcsak évi 1,2 országos megmérettetést tudnak szervezni, hanem nemzetközi versenyeknek is otthont ad a szárhegyi pálya. Gyergyószárhegy életében mindig is fontos helyen volt és már 100 éves múltat tudhat maga mögött a szervezett sporttevékenység, a 60-as évektől az oktatás keretében fontossá vált az egészséges mozgás, másrészt a felnőtt sportklub is szervezett formát kapott. A helyi sport és műkedvelők kezdeményezésére 2000-ben létrehozták a Bástya Sportegyesületet. 
A gyermekek is nagy érdeklődéssel vesznek részt az izgalmas sport eseményeken, nem lenne meglepő ha később néhányan ezt a szenvedélyt választanák. Az utánpótlással szerencsére nincs gond, hisz a községben iskolaközpont mûködik, mely 1990 február 27-én Betlen Gábor fejedelem nevét vette fel. A községben mûködő óvódákban körülbelül 100 kicsivel foglalkoznak, míg az iskolaépületekben közel 500 gyermek tanul. Az általános iskolai osztályok hét épületben vannak elhelyezve, nagyjából ugyanannyi gyerek vesz részt az elemi oktatásban, mint az 5-8 osztályos tanításban. 
A gyergyószárhegyi Betlen Gábor Általános Iskola, azonos névvel egy Alapítványt is létrehozott 2005 márcában, mely igencsak komoly célokat tűzött ki maga elé, a legfontosabb mindenekelőtt a fiatalok támogatása, hogy megfelelő körülményeket tudjanak biztosítani számukra.
A fiatalok munkáját nemcsak az iskolapadokban lehet utolérni, Szárhegyen ugyanis tíz évvel ezelőtt létrehozták a Cika néptánccsoportot, melynek körülbelül 40 tagja van. A csoport a helyi néptáncok és hagyományok gyûjtésével, feldolgozásával és ezek tanításával foglalkozik. A tánccsoportot ma már egy alapítvány mûködteti, mely a helyi értékek mellett a hazai kulturális rendezvényeket is támogatja. A fő cél továbbra is folytatni az oktató-nevelői munkát, valamint beépülni a régió eurointegrációs tevékenységeibe.

A helyi hagyományok, szokások megőrzésében nemcsak a kicsik, a község lakói egyaránt részt vesznek, ilyen esemény és egyben ünnepség a Szárhegyi Káposzta fesztivál. Régebben a falu lakói Gál napján kivonultak a “Cárina dűlőre”, hogy az ottani káposztásból közösen szüreteljék le az évi termést, ezt a szép szokást is sikerült újra életre hívni. Így a szárhegyiek minden évben ismét nagy káposztafesztivált szerveznek. A káposztásban mintegy 800 család termeli a zöldséget a maga 2 és 10 ár közötti részében. Az ünnepség napján közösen vágják le a káposztafejeket, a bő termést pedig nagy eszem-iszommal, káposztás ételekből álló lakomával, este pedig mulattsággal ünnepelik meg.

Szárhegyen nemcsak kiváló tanárok, hanem elismert orvosok . Az önkormányzat épületeiben, saját felszereléssel gyógyitják a betegeket a fog- és családorvosok. A rendelők felszereltségét bizonyítja az is, hogy néhány neves szakember itt is rendel és végzi el a kezeléseket. 
A helyiek jelentős többségének a mindennapi megélhetését a mezőgazdaság és az állattenyésztés jelenti, a környék messzeföldön híres burgonya és káposzta terméséről. Sokan akik a városokban dolgoznak, nem tudják kellőképpen művelni földjeiket, ezért ezeknek a területeknek a megmunkálását a Bástya Mezőgazdasági Társas végzi. Habár a társas működése sokszor nehézségekbe ütközik, a megyében szinte egyedülállóként életképes. Folyamatosan figyelnek a pályázati lehetőségekre és megfelelő gépparkot is sikerült kiépíteniük. A családok által beadott földek összterülete meghaladja az 1100 hektárt, ezeken leginkább burgonyát és búzát termelnek, a termény értékesítése a társas vezetőségének a feladata. 
A község másik erőforrása az erdő, a szárhegyi területeken a magánerdők mellett közbirtokossági erdők és legelők is vannak, ezek a közösségben maradók területeit foglalják magukba. Fontos jellemzőjük, hogy a közös tulajdon és haszonélvezeti jog mellett, a tagokat egy bizonyos eszmei arányrész illeti meg. A faluban két, a Szárhegy és a Borszék közbirtokosság mûködik, az utóbbi azonban mindössze 286 hektárt kapott vissza az államosított területekből. A Szárhegy közbirtokosságnak több mind 4000 hektár területe volt, ebből jelenleg 2569 hektárt birtokol. A közösnek több mint 1400 tagja van. 
Ezekben a hatalmas erdőkben számos vadállat él, az őzek és nyuszik mellett, medvék, vaddisznók, rókák és farkasok lakják a sűrűségeket, ami jó feltételeket teremt a vadászturizmushoz. A vadászati lehetőség mellett, azonban nagy népszerűségnek örvend, maga a vadles is.

Ekkora erdős területek mellett nemcsoda, hogy a község területén két fafeldolgozó üzem is működik. A közepes vállalkozások mintegy 100 helybélinek tudnak munkát adni. A fafeldolgozás itt az erdőkitermeléstől kezdődik és egészen a késztermék becsomagolásáig tart. Itt a legkorszerűbb technikával ellátott üzemben bútor is készül, de a legfontosabb végtermék a lakóház. 
A faluban a hagyományos mesterségekkel is találkozhatunk. 
Kozma Mária az egyik elismert fafaragó. Az ügyeskezû asszony szebbnél szebb dísztárgyakat farag: tűkörkeretet, csillárt, vázát. A keze alól került ki már szobor is, de talán a legértékesebb munkái a bútorok, a népi, faragott asztalok, székek, ládák, szekrények. Az ügyes népmûvész ugyanakkor panziót is mûködtet, ahogy a helyiek mondják háziasszony szerepet is vállal. A két margarétás panzióban négy szoba áll a vendégek fogadására és félpanziós ellátást is biztosítanak. 
A másik igencsak ügyes mester a faluban, Czimbalmos Kálmán bácsi, a kovács. Messzeföldről járnak hozzá a megrendelők, hisz keze alatt kivirágzik a kemény vas, ahogy könnyedén hajlítja, formázza a fémet. A kovácsmester 1974 óta részt vesz az alkotótáborokban, ismeri és barátja az összes mesternek, akiknek a kastély helyreállítása köszönhető, és az újjászületett épületben nincs olyan fémmunka, melyben nem volna benne a kezemunkája a szárhegyi kovácsnak. 
Aki mindezek megtekintésére szivesen vállalkozna, annak szállás és étkezési lehetőséget kínál a községben mûködő faluturizmus hálózat, az OVR- Lázár Társaság, mely Alapítványként 1991 óta mûködik. A szervezet több mind 15 családot ölel fel, melyek a turisztikai minisztérium engedélyével mûködtetik többnyire két margarettás vendégfogadó házaikat, ahol kérésre teljes vagy félpanziós ellátást biztosítanak, finom, helyi ízekkel. Az igényesebbek három margarettás Panziót is találnak, mint a Becze Vendégház. A szervezet programlehetőségeket is biztosít a vendégeknek: szekeres, gyalog, lovas és kvad túrákra, piknikre télen pedig szános kirándulásra lehet jelentkezni. A séták, korcsolyázás vagy síelés után este közös vacsorával, táncházzal zárják a napot. Évente hat nagyobb rendezvényre várják a vendégeket: farsangra, húsvétra, a csíksomlyói búcsú alkalmával, a falunapokra, a káposztafesztiválra valamint szilveszterezni. 
De az utazó bármikor megpihenhet itt, hisz Szárhegy lakói mindig nagy örömmel és szeretettel fogadják vendégeiket.

HELYTÖRTÉNET

 Legrégebbi említése 1505-ből való. Ez év március 12-én II. Ulászló utasította a kolozsvári konventet, hogy Gyergyai vagyis Szárhegyaljai Lázár Andrást iktassa be a marosszéki Kisfalud birtokába, amelyet 1.000 forintért vett Esztergomi Székely Ferenctől. A következő egy 1566. július 11-én kelt oklevél, amely arról értesít, hogy „Gergioban Zarhegijben eötven het ház jobaggioth” adományozott János Zsigmond Lázár Istvánnak.

Egy évre rá a 25 dénáros adókivetési lajstromban Szárhegy 48 kapuval és négy égés miatt mentesített megadózottal szerepel.

A település azonban a dokumentumokban történt első említése előtti időszakból való. Létrejötte a XIII. század második felére, a tatárdúlás utáni időszakra tehető. Az 1332-1334. évi pápai tizedjegyzékekben névszerint nem találkozunk vele, de egyike lehetett a három gyergyói egyházközségnek, amelynek akkor csak a papját tüntették fel. A több átalakítást megért plébánia-templom szentélyének ablakai és a torony alján lévő két csúcsíves ajtó XV. századi gótikus építészetre utal.

Elnevezése Szárhegyalja volt, majd Szárhegy, Gyergyószárhegy.

Románul 1850-től több változatban is megjelent míg 1921-ben megkapta a Lazarea végleges nevet. Ma ez a hivatalos román illetve nemzetközi neve.

A Szárhegy (Tarhegy) név kopasz, csupasz, tar hegyet jelent.

Lakói teljes fölényben székelyek, akik letelepedésükkor nemzetiségi szervezetben éltek, amely ősi berendezkedés fennmaradt a XVI. századig. Hadi kötelezettségeik fejében adómentességet élveztek, a földet, mint ősiséget, saját szokásaik szerint birtokolták, polgári ügyeiket önigazgatási jogaik és rendszabályaik alapján intézték. Személyükre nézve mindannyian szabadok voltak.

A falurendszer kialakulása után a falvakat tízes részekre osztották katonai szempontokat követve. Ezt a szervezést használták még a XVII. században is. A szárhegyiek Újfalu egy részével és Kilyénfalvával alkották Elekes Péter százát.

Az 1562-es székely felkelés következményeként a megtorló intézkedések sújtották őket is, mint megannyi székely település lakóit. A közszékelyeket fejedelmi jobbágyokká tették és adófizetésre kötelezték. 1570 körül Szárhegyen a főemberek (primorok) sorába tartozó Lázár családon kívül még öt kisnemesnek elismert lófő élt a jobbággyá tett közszékelyeken kívül.

A gyergyói székelyek, beleértve a szárhegyieket is, résztvevői és egyben a megtorlás alanyai (Véres Farsang) az 1595. évi havasalföldi hadjáratnak.

Egy 1614-es összeírásból tűnik ki, hogy a közszékelyek ebben az időben, Báthori Zsigmond fejedelem jóvoltából, visszakapták szabadságukat. Az ezidőtájt zömében szabadrendűekből álló falu, katona kötelezettsége révén, részt vett a fejedelemséget érintő hadi eseményekben. Többen érdemeik elismerése fejében nemesi vagy lófőségi kiváltságlevelet kaptak.

1658-ban, amikor a trónfosztott II. Rákóczi György ellen büntető hadjáratot indított a török, Moldva felől Gyergyóba is betört egy tatár-moldvai csapat. A támadókat a gyergyóiak Gábor deák vezetésével legyőzték és kikergették. Az ütközet színhelyéül megadott Tatárhalom nevű hely Szárhegy és Ditró között terül el, ahová állítólag több, mint 450 támadót temettek el.

1661-ben a vidék újabb török-tatár invázió áldozata lett. A beözönlő támadók feldúlták és felégették egész Csíkot és Gyergyót, majd rabságba hurcolták a lakosság egy jelentős részét.

A XVII. század húszas éveiben Lázár István, Bethlen Gábor unokatestvére, aki a vidék legtekintélyesebb embere volt, kastéllyá alakította át a szárhegyi udvarházat, majd 1665-ben pedig fia, ugyancsak István, feltételeket biztosított a ferencrendi zárda megalakításához. Ebben az időben Szárhegy a Gyergyói medence közigazgatási, politikai és művelődési központja lett.

A XVII. század második felére a szárhegyi jobbágyállapotúak száma érezhetően megnőtt. A Lázárok hatalma megerősödése ellenére Szárhegy megmaradt túlnyomóan szabad székely rendű településnek. A két részre osztott határt szerre művelték, egyik évben a felső fordulót, a másikban az alsót. Az állattartásban túlsúlyban volt a nagyállat: szarvasmarha és ló.

1704-ben Csík- Gyergyó- Kászon székkel együtt Rákóczi pártjára állt. A Székelyföld visszahódítására küldött Acton, császári ezredes, megtorlásként elpusztította Gyergyó több faluját és kifosztotta a lakosságot. Ekkor gyújtották fel a már azelőtt kifosztott szárhegyi kastélyt. A pusztítást a falu sem kerülhette el. 1709- ben pedig a kolostor lett a tűz martaléka. Az 1711-es szatmári béke következtében megszűnt a hagyományos székely katonai szolgálat. A katonai erőszakkal megvalósított határőr szervezés alkalmával (vö. SICULICIDIUM - „madéfalvi veszedelem”) Csík- Gyergyó- Kászon székben 4982 családfőt írtak össze. Az új szervezkedés lényeges módosulásokat illetve nehézségeket hozott a falu társadalmi és gazdasági életében. A lakosság kevés százaléka képezte a birtokos nemesek, armalisták és szabad székelyek csoportját, míg a túlnyomó többséget a jobbágyok (zömével a Lázár családot szolgálták) és zsellérek alkották. Az 1813-1817. évi Moldvába való kivándorlás a szárazság okozta nincstelenségnek tudható be.

A faluközösség belső ügyeit a falugyűlés, a faluszéke, a falubíró és az esküdtek (hütösök) intézték a következő 1773-as feljegyzés szerint: „...miolta a katonaság ide Gyergyóba béférkezett, már az oltától fogván nem lehet oly könnyen a jobbágynak szabad emberrel perelni, elsőbben a katona tisztjének hírt kell tenni, és a szabadságot adván, mozdíthat ellene pert, de ottan is különben a vétket el nem engedik...”

Ami az 1848-as forradalom utáni társadalmi tagolódást illeti, - habár nagy hatással volt a polgári átalakulás,- a régi rendi rendi állapot tudati maradványai még évtízedeken át megőrződtek. A földtulajdonhoz való viszony a falu parasztságát két nagy kategóriára osztotta, birtokosokra és birtoktalanokra. Így a következő társadalmi rétegek alakultak ki: nagybirtokosok, kis- és középgazdák és végül a földdel nem rendelkezők. A főfoglalkozás továbbra is a földművelés és állattenyésztés volt.

A falu egyik fő jövedelmi forrása ugyanakkor az erdő volt. Borszék Szárhegy és Ditró közös birtokát képezte. A borvíz értékesítésének fellendülésével, a fürdőtelep kiépítésével és a havasok értékesítésével a két falu jövedelme jelentős volt. Az 1908-1909-ben végrehajtott arányosításkor a közösen használt erdők közbirtokossági kezelésbe kerültek. Külön vált Szárhegy és Ditró közös tulajdonát képező Borszék közbirtokossága is. A birtokosság ugyanakkor a községnek kiszakított 500 hold erdőt a kozségi kiadások fedezésére, a pótadó terhek törlesztésére, egyéb célra pedig még 1000 holdat hagytak ugyancsak a községnek. Az iskola alap 132 hold erdőt kapott, a zárda 156-ot. A község közös erdeinek és legelőinek szervezett formában történő kezelésére 1908-1910 között került sor, akkor amikor megszervezték a közbirtokosságot, az osztatlan maradt erdők és legelők kezelő intézményét. A közbirtokosság ujjászervezésére 2000 elején került sor.

A 20. század elejére mind nagyobb szerepet kapott az ipari tevékenység: A Szármány hegy délnyugati sarkánál található márvány porát már az 1850-es években szállították a görgényi porcelángyárhoz. Nagyobb méretű ipari tevékenységet azonban a fűrészárú gyártás jelentett. Ezt lendítette fel leghamarabb a vidéknek a vasúthálózatba való bekapcsolása 1909-ben.

A polgári korszakban a mindennapi közigazgatási tevékenységeket az elöljáróság látta el. Az elöljáróságot a bíró, albíró, adószedő, közgyám és egy hites alkotta. Az írásbeli teendőket a jegyző végezte. Az elöljáróság munkáját szabályozta illetve segítette a képviselőtestület. A csendőrőrsöt 1908-ban állították fel.

A világháborúk Szárhegy községnek is nagy veszteséget jelentettek. Az I. világháború alatt több, mint félezer embert mozgósítottak és vittek a frontra, akik közül 236-an sosem látták viszont szülőföldjüket. A II. világháború idején 78-an estek el a harctéren vagy fogolytáborokban.

Az 1921-es földreform rendkívül súlyosan érintette a községet, hiszen az I-es határrészből 1875 hold 1305 négyszögöl, míg a II-es határrészből 3975 hold 271 négyszögöl került kisajátításra. Az I-es határrészben kisajátított földekből 515 holdat községi erdőként, 318 holdat községi legelőként, 395 holdat terméktelenként a község visszakapott. 13 holdat 126 földigénylő között osztottak ki. A többi a románosítási politika és kommunizmus áldozata lett.

A II-es határban kisajátításra került, a magán erdők mellett, a római katolikus egyházközség, a zárda és községi iskola erdeje, a község 1706 holdnyi és a közbirtokosság 917 holdnyi birtoka. A Szárhegy és Tölgyes telekkönyvén nyilvántartott Csíki Magánjavak 23550 hold területéből kisajátítottak 8530 holdat. Így a II-es határban kisajátított össz. 12505 holdat felosztották Bélbor, Szárhegy, Holló, Borszék településeknek, sőt 11 hold 208 négyszögöl állami rezervába maradt.

A gróf Lázár Mór örököseinek Székpatakán fekvő 1042 hold erdős és legelő területét külön kisajátították és egy részét átadták Gyergyóvárhegynek valamint Galócásnak.

A kommunizmus és a románosítási politika nemcsak a gazdasági életben jelentett nagy hiányosságot, hanem jelentős hátrányt idézett elő a szellemi életben is. Az iskolákból egyre jobban, sőt némelyekben teljesen kimaradt a magyar identitás kialakulását elősegítő oktatás és nevelés. Az államilag működtetett oktatási intézményekben tiltották a vallás gyakorlását, bűntették az ellenszegülést. Ennek értelmében közel 50 év vallástalan és etikátlan nevelés erdménye lett a 2000-ben megállapított nagyméretű szellemi és ezzel együtt anyagi hiányosság.

Jelenleg a község állapota javuló félben van, a magánjavak, egyházi tulajdonok jórésze visszaadásra került, habár ma is folynak a visszaszolgáltatással kapcsolatos, nem akadálymentes küzdelmek. Ezeket a munkálatokat végzik a visszaalakított közbirtokosságok, melyhez segítséget nyújt a Polgármesteri Hivatal és Tanácstestület. Javában folyik a község infrastrukturális fejlesztése: csatornahálózat kiépítése, sportcsarnok építése, ivóvízhálózat kibővítése, Güdüc falu fejlesztése stb.

A község népessége egyre jobban csökkenő irányt mutat, melyet okoz az elszegényedés, kivándorlás és kismértékű szaporulat. Ma Gyergyószárhegy községben közel 3600 lakos él.

A magánvállakozók fő foglalkozási területe az erdőkitermelés, fafeldolgozás és mezőgazdaság. Az agrártevékenységek jórészét a Társas vállalkozások végzik, ahol a földeket tömbösítve művelik jövedelmi részesedést biztosítva arány szerint minden tulajdonos tagnak. A közeli városban felszámolt üzemek nagymértékű munkanélküliséget jelentenek, a lakosság közel 40 százaléka létminimum alatt él. A fejlődés reménye a magánvállalkozásokban, a szakszerű erdőgazdálkodásban, a faiparban és faluturizmusban rejlik.

Szárhegy község etnikai összetételében ma is 95 százalékot a magyarság tesz ki, a többi 5 százalékot a betelepült román és cigány nemzetiségű családok jelentik.

Vallási hovatartozás szempontjából 95 százalékot tesznek ki a római katolikusok.

A sport és művelődési életben fontos szerepet tölt be a Bástya Sportklub, Cika Hagyományőrző Csoport, Ífjúsági Csoport(Ifi Klub), "Szárhegyi Torzsások" Turisztikai Egyesület, Együtt Szárhegyért Egyesület, Kájoni János Zenei Társaság, Bethlen Gábor Egyesület, O.V.R. Lázár Társaság és a Pro Güdüc Egyesület. A község fontosabb vallási és közéleti rendezvényei (részletesen megtalálható aSport/Kultúra fejezet Eseménynaptár pontban):

Február – Farsangi rendezvények

Március 15. –Nemzeti ünnepi rendezvény

Húsvét – Húsvéti hagyományos kulturális rendezvény

Pünkösd – Búcsújárás, kicsi búcsú

Június 1. – Gyereknapi rendezvények

Július – Güdüci Kulturális Napok, sportrendezvények, bajnokságok

Augusztus 15. – Nagyboldogasszony ünnepe, búcsú, Szárhegyi Napok

Szeptember – Sportrendezvények, bajnokságok

Október – Káposztavágó fesztivál

December-február – Jégkorong bajnokságok

December – Karácsonyi rendezvények

Gyergyószárhegy politikiai illetve érdekvédelmi tevékenységeit ma már több szerveződés is képviseli, nevezetesen: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Székely Nemzeti Tanács (SZNT), Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), Magyar Polgári Párt (MPP).

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 „Deasupra satului se înalţă falnic muntele de marmură Szarmany.La poalele muntelui se află vechiul castel al familiei Lazar, cu bastioanele sale, cu zidurile crestate. Pe panta muntelui este mănăstirea şi biserica franciscanilor, pe vârful muntelui fiind mândra capelă, mai încoace , la înălţimi este biserica cu turn strălucitor din Lăzarea, dedesubtul acestui grup pitoresc aşternându-se comuna cu grupurile de case care se înalţă printre ramurile verzi ale pădurilor.”-scria baronul Orban Balazs despre Lăzarea, care a reuşit să concentreze într-o singură idee atmosfera imaginii miraculoase a comunei.

SZARHEGY PANORAMA

 Perla Carpaţilor Orientali, depresiunea mărginită de munţii Gheorgheniului este unică nu numai datorită frumuseţilor sale naturale. Cei interesaţi pot fi fermecaţi şi de istoria şi trecutul regiunii. O dovadă exemplară a trecutului măreţ al regiunii este Lăzarea.Primele date scrise despre aşezare pot fi găsite în documentul papal din anii 1332-1334.

 Denumirea de Lăzarea a fost folosită pentru prima dată în documentele oficiale ale secolului al XV-lea.Trecutul aşezării este strâns legat de istoria dinastiei Lazar şi cu cuibul străvechi al familiei , castelul Lazar.Dar înainte să trecem la prezentarea acestei clădiri pompoase să facem o plimbare la Lăzarea şi împrejurimile sale. Aşezarea se situează la 6 km de Gheorgheni în direcţia nord-vest.Depresiunea a fost atacată de mai multe ori de turci şi tătari.

 Aceste lupte au fost  deseori crunt resimţite de localnici. De luptele dintre localnici şi tătari ne aminteşte Dealul Tătarilor situat la marginea aşezării, unde au fost înmormântaţi tătarii învinşi , conform tradiţiei aici au fost îngropaţi 500 de atacatori, iar dintre localnici au pierit doar 15 în luptă.

 Poţi ajunge în aşezarea situată la 770 de metri altitudine deasupra nivelului mării pe calea ferată care străbate Ardealul şi pe drumul naţional 12 din partea Topliţei sau a Gheorgheniului. Conform recensământului din 1992 numărul locuitorilor comunei a depăşit 3700 de capete, dintre care majoritatea fiind de naţionalitate maghiară.

tortenetunk

De Lăzarea aparţine Ghidup, o mică aşezare de munte, unde se refugiază pentru weekend locuitorii din împrejurimi, acest lucru fiind oglindit de construcţii. Micul sat situat la 800 de metri altitudine, s-a format, ca în multe alte cazuri, departe de centrul comunei,la hotarele sale,  original fiind întemeiat pentru păşuni şi creşterea animalelor.

Ghidup este o aşezare frumoasă atât vara cât şi iarna. În cadrul turelor cu sania drumul te duce printr-un peisaj de vis. Drumurile sunt mărginite de dealuri măreţe, brazi de culoare verde-închis. Această regiune ca din poveste a luat în ultimii ani un avânt deosebit în ceea ce priveşte dezvoltarea, putând deveni în scurt timp un paradis al turismului. Doar în 2007 s-au construit 20 de case iar regiunea oferă multiple posibilităţi de a practica diferite sporturi, totodată aici este dată posibilitatea organizării unor tabere sportive.

Viaţa nu se opreşte nici în timpul iernii, pe dealuri alunecă sănii, schiuri, snowboard-uri pe zăpadă, iar pe patinoarul de la Lăzarea pe lângă patinaj, meciurile de hochei oferă culoare zilelor.

 SZARHEGYI KASTELY

Cu toate că anotimpul rece îi atrage pe vizitatori cu nenumărate posibilităţi de recreere, localnicii de la Lăzarea îşi iau rămas-bun de la iarnă cu mare plăcere.

 Tradiţiile din această perioadă sunt deosebit de variate şi multiple. În Ţinutul Secuiesc s-au păstrat o serie de obiceiuri specifice acestei perioade . De 15 ani se organizează manifestări comune  de luare de rămas-bun de la iarnă în judeţul Harghita cu scopul păstrării tradiţiilor şi obiceiurilor. În fiecare an dreptul de a organiza această manifestrae îi revine altei aşezări, în 2007 comunei Lăzarea i-a revenit acest drept. Cu această ocazie s-au adunat reprezentanţi  mascaţi-costumaţi din 13 aşezări, la sosirea acestora toţi au fost înveseliţi de priveliştea din faţa ochilor.

 Punctul culminant al petrecerii este defilarea zgomotoasă a costumaţilor, cu ocazia căreia fiecare grup îşi conduce propria păpuşă pe ultimul drum. Iarna reprezentată de păpuşi numite Ilyes, Dobondi sau în formă de taur este însoţită de un alai costumat care prezintă animale, draci şi alte figuri ciudate.

  Până la urmă alaiul pompos îngroapă păpuşa şi tototdată iarna. Spectacolul distractiv este răsplătit de localnici cu mâncăruri tradiţionale specifice pentru această perioadă.

Lăzarea reprezintă un centru însemnat  al turismului, fiind o zonă de importanţă judeţeană.

Fiind una dintre cele mai vechi aşezări din depresiunea Gheorgheniului s-a remarcat ca un centru turistic şi cultural al Ţinutului Secuiesc. În monumentele comunei gotica de tip clasic, lumea formelor renascentiste şi baroc este însoţită de elementele tradiţionale populare care tind către simplitate . Tabăra artistică de creaţie a fost înfiinţată cu scopul păstrării tradiţiilor populare, expoziţiile de artă plastică, prezentările de meserii populare se bucură de renume naţional. Reţeaua de primire a oaspeţilor îi activează exemplar pe localnici. Cea mai frumoasă podoabă a aşezării este un castel, care azi găzduieşte manifestări culturale,tabere, festivaluri şi expoziţii. Pe teritoriul castelului doar unele descoperiri arheologice sunt dovada perioadei medievale:  obiecte din Epoca Bronzului, perioada dacilor şi secolul al XIV-lea.

 Castelul-cetate a fost construit între anii 1450-1532 în mai multe etape, casa construită deasupra casei doamnelor a fost folosită în mod sigur de Lazar Andras. Sub bastionul de la poartă clădirile de pe lângă intrare au fost înălţate în trei etape. Porţile au fost însoţite din ambele părţi de ziduri de apărare. Pornind de la dimensiunile curţii rezidenţa a fost deosebit de importantă, conform bucăţilor de teracotă descoperite este posibil ca în interior să fi fost şi alte clădiri. Fiii lui Lazar Andras au construit în 1532 o nouă clădire , care este baza clădirii de azi , pe intrarea pentru căruţe se poate observa şi azi o inscripţie cu ornamente. Clădirea din acea epocă a fost dărâmată de Lazar Istvan al IV-lea, el a fost o personalitate însemnată în Ciuc, Gheorgheni şi Casin, pe alocuri a folosit vechea fundaţie pentru a înălţa clădirea de proporţii uriaşe.

 Este posibil ca zidurile de apărare din sud  să fi fost înălţate după această perioadă, incluzând şi bastionul de la poartă. În colţuri au fost înălţate pavilioane în stil italian între 1629-1631. Cel care a comandat construcţia a fost verişorul domnitorului , cu rang înalt, nu e de mirare că a dorit o rezidenţă ca atare, astfel proiectantul clădirii a utilizat o serie de elemente reprezentative, care au fost folosite şi în construcţiile comandate de domnitori, ca de exemplu bastionul de colţ cu inscripţii şi steme , scările pompoase sau elementele pictate. Dintre zidurile care înconjoară curtea doar zidul de sud a fost decorat cu ornamente pictate, care reprezintă motive florale.Lazar Istvan al IV-lea a realizat un grup de clădiri cu bastioane, în formă dreptunghiulară , cu o curte interioară , cu dimensiuni impozante, fără pereche în Transilvania, prin modificarea rezidenţei domneşti din perioada Evului Mediu. După terminarea faţadei de sud a castelului părţi ale clădirii din secolul al XIV-lea au fost demolate şi a fost construit zidul de apărare din partea de est, a cărui colţ interior a găzduit cuptorul şi bucătăria.

 După aceea partea dintre casă şi zidul de apărare a fost umplut de clădiri cu boltă. În partea de nord-vest a curţii s-a construit palatul în care se desfăşurau adunările din diferitele scaune, în centrul căruia era o închisoare. Spaţiul uriaş de pe etaj a fost numit Sala Cavalerilor, pe faţada de sud a clădirii înşiruindu-se cinci ferestre cu rame de piatră.  Bastionul Veres în formă de septogon a fost terminat, conform tradiţiei în 1658, conform documentelor din arhivă în 1696, bastionul din nord-vest nu a fost niciodată terminat. Castelul şi-a atins forma cea mai pompoasă la sfârşitul secolului al XVII-lea , în vremea contelui Lazar Ferenc , nu după mult timp datorită distrugerilor cauzate de luptele pentru libertate din perioada  lui Rakoczi   în anii 1706-1707 cea mai importantă parte a clădirii a ars total , pereţii s-au dărâmat, s-a păstrat doar o parte de clădire de pe lângă zidul din est Această parte a fost modificată  înfiinţându-se aşa-numita Casă a Doamnelor, primind un exterior în stil baroc obţinându-şi forma finală în 1742 . După incendiul din 1748, castelul şi-a pierdut treptat rolul rezidenţial, au fost dărâmate toate clădirile anexe necesare unei curţi şi încetul cu încetul şi clădirile pentru locuit au fost distruse, la mijlocul secolului al XIX-lea au fost locuite doar câteva săli.

Datorită fondurilor limitate din domeniul ocrotirii monumentelor timp de un secol nu s-au acordat bani pentru renovarea castelului.Situaţia a fost schimbată în urma unei iniţiative locale şi a unei intense propagande, astfel în 1960 necesităţile de conservare au fost satisfăcute. După cercetările arheologice, în 1980 au început lucrările de renovare. De-a lungul reconstrucţiei care a durat aproape 20 de ani, au fost reînălţate bastioanele din sud-vest şi sud-est, bastionul Voros din nord-est, palatul Hosszu, bastionul din nord-vest şi închisoarea, clădirea de la poartă şi faţada de sud.În 1991 a fost terminată şi partea de nord-est, au fost consolidate Casa Doamnelor şi acoperişul, însă nu s-a mai păstrat forma lor originală, fiind utilizate şi elemente de beton armat.

În sălile reconstituite au fost expuse creaţiile taberelor de arte plastice şi a atelierelor de artă populară,  care au loc din 1974 , în cadrul unor expoziţii permanente şi periodice.

Din anul 1996 Castelul Lazar este sub conducerea Centrului de Creaţie Judeţeană de la Lăzarea, din cadrul Consiliului Judeţean.

Înainte să facem cunoştinţă cu celelalte atracţii turistice din Lăzarea , să mai rămânem puţin la familia Lazar, deoarece aceasta este una dintre cele mai vechi şi mai cunoscute familii catolice de nobili din Ţinutul Secuiesc. În documentele din 1345 este amintit deja numele căpitanului Lazar Egyed , proprietatea lor timpurie fiind la Tomeşti, stabilindu-se la Lăzarea de la mijolcul secolulul al XV-lea, când familia a primit o donaţie de stemă din partea regelui Laszlo al V-lea în 1456. Lazar Balint a fost locotenentul şi judecătorul regal al Ţinutului Casinului favorurile au fost câştigate de la regele Zsigmond, acestea fiind consolidate şi de regele  Matei.

 Primul membru al familiei stabilit la Lăzarea a fost Lazar Andras, care a obţinut o sărbătoare de 100 de zile pentru Lăzarea.

Fratele lui, Balazs , a fost consulul Scaunului Ciucului, se pare că el a comandat construirea aripii de est a mănăstirii franciscane de la Şumuleu.Dintre fii lui Andras, Istvan şi Ferenc au primit rang înalt de la rege. Janos a fost adeptul lui Szapolyai, al cărui nepoată a fost căsătorită cu Bethlen Farkas.Din această căsătorie s-a născut domnitorul Bethlen Gabor şi guvernatorul Transilvaniei ,Bethlen Istvan. Cei doi copii au fost crescuţi o perioadă la castelul de la Lăzarea, în „severitatea cruntă a secuilor”.

În rândul familiei Lazar şi Ferenc a jucat un rol politic dinamic, situat în fruntea conducerii Scaunului Ciucului, la început fiind adeptul Habsburgilor, reuşind să obţină rabgul de conte în 1702. Mai târziu a fost de partea luptei pentru libertate, din acest motiv fiind nevoit să se refugieze în Moldova, dar după exil s-a reîntors la Lăzarea.

Istoria familiei poate fi urmărită cu exactitate până la acest punct, până la secolul al XVII-lea, azi nici un membru al familiei Lazar n-a rămas în Transilvania, în străinătate fiind doar urmaşi de pe linia fetelor.

Cealaltă atracţie arhitectonică de la Lăzarea este biserica şi cetatea romano-catolică, care reprezintă una dintre frumoasele amintiri ale stilului roman şi gotic târziu.Clădirea figurează ca monument pe lista oficială a monumentelor judeţului Harghita .Biserica se înalţă pe locul numit Banya la o altitudine de 786 de metri, fiind construită conform tradiţiei în jurul anului 1235, bazinul pentru botez datează tot din această perioadă, bazinul sculptat dintr-o singură bucată de piatră este expus la Muzeul De Istorie de la Bucureşti. În 1400 clădirea a fost renovată din nou, în stil gotic,amintirea acesteia fiind păstrată de uşa cu boltă, anul construcţiei fiind ilustrat de o dată gravată în piatră. În 1488 a fost înălţat un turn , după un an au primit acordul pentru organizarea sărbătorii bisericii.Clădirea deosebit de frumoasă a fost distrusă de invazia tătarilor în 1658-1661. Astfel în 1729 biserica a fost demolată şi reconstruită, cu excepţia sanctuarului şi turnului.Mai mulţi membri ai familiei Lazar sunt înmormântaţi în biserică. În 1492 în urma intervenţiei lui Lazar Andras s-a eliberat acea decizie a papei, care le oferea dreptul de a organiza sărbătoarea acestei biserici. Localnicii de la Lăzarea participă la aceste sărbători cu mare cinste, în fiecare an ei sunt primii care merg în pelerinaj pe jos la Şumuleu , ca să –I mulţumească şi să se roage Sfintei Fecioare.

Imaginea comunei Lăzarea este colorată şi de o capelă gotică din secolul al XV-lea situată pe muntele Szarmany. Capela a fost construită de familia Balo de la Băţanii Mari în cinstea Domnului. Fostul loc de pelerinaj de la Gheorgheni poartă semnele stilului gotic.

Iar şirul monumentelor deosebit de frumoase nu se încheie aici, deoarece aici se află cealaltă podoabă a regiunii, mănăstirea franciscană. Mănăstirea, cea mai însemnată în depresiunea Gheorgheniului, a fost costruită între anii 1669-1752. Terenul a fost donat călugărilor de Lazar Istvan, clădirea a fost construită în stil baroc, obţinându-şi forma actuală în 1875. Clădirea mănăstirii are formă pătrată, de colţul său din sud-est este legată biserica în stil baroc prezentată deja. Cel care a comandat construirea clădirii a fost Pater Taplocai Gorog Istvan, până în 1729 mănăstirea franciscană a funcţionat în rol de convent, adică cele mai importante organe ale bisericii catolice maghiare funcţionau aici.Între 1669-1674 şeful mănăstirii era Kajoni Janos, un fel de Pazmany Peter al Ardealului. Kajoni Janos a fost călugăr franciscan, pianist , orgonist, muzician , care a studiat la Şumuleu-Ciuc, apoi la Nagyszombat. Fiind conducătorul  ordinului franciscan de la Călugăreni, Lăzarea şi Şumuleu, era custodele ordinului în Transilvania. Pe lângă acestea colecţiona şi făcea notiţe pe baza unor documente muzicale , el însuşi fiind compozitor şi traducător.

A fost înmormântat în aprilie 1687 la mănăstirea de la Lăzarea. În peretele mănăstirii se poate vedea statuia  de mici dimensiuni. De la înfinţarea mănăstirii aici au locuit aproximativ 800 de călugări , dintre care 51 au fost înmormîntaţi aici, din anul 1951 călugării au fost obligaţi să părăsească mănăstirea , care timp de 150 de ani a funcţionat ţi ca instituţie de învăţământ. Din anul 1771 a funcţionat şcoala numită Norma până în 1906. Azi mănăstirea găzduieşte tabere de creaţie.

Merită să vizitezi aceste locuri nu numai din cauza clădirilor deosebite, localnicii harnici şi ospitalieri oferă vizitatorilor programe bogate, ca de exemplu Zilele Comunei.

Distracţia nu este oferită numai de programele organizate, la Lăzarea s-a construit şi o pistă pentru motociclete de nivel naţional, unde în 2006 s-a organizat primul concurs internaţional de motociclism, concurs organizat cu sprijunul Asociaţiei Române de Motociclism. Cei 30 de participanţi au sosit din 10 oraşe,ca să-şi demonstreze priceperea la concursul Enduro Cross.

Concursul de nivel naţional , conform planurilor va fi organizat anual de 1-2 ori.

Datorită modernizării continue a pistei şi a spaţiului pentru spectatori se pot organiza 1-2 concursuri pe an, dar Lăzarea va putea găzdui  şi concursuri internaţionale.

Activitatea sportivă bine organizată are un trecut de mai bine de 100 de ani, ocupând un loc deosebit de important în viaţa comunei Lăzarea, din anii ’60 mişcarea sănătoasă a devenit foarte importantă în cadrul procesului instructiv-educativ, pe de altă parte clubul sportiv al adulţilor a câştigat o formă organizată. La iniţiativa iubitorilor de sport din comună  în anul 2000 s-a înfiinţat Asociaţia Sportivă Bastya.

Copiii participă cu mare interes la  evenimentele spotive, nu ar fi de mirare dacă mai târziu unii ar alege această pasiune. Cu numărul locuitorilor nu este problemă, deoarece în comună funcţionează un grup şcolar, care în 27 februarie 1990 a preluat numele domnitorului Bethlen Gabor. La grădiniţele din comună cadrele se ocupă cu 100 de copilaşi , în timp ce la şcoală studiază 500 de copii. Clasele gimnaziale sunt situate în şapte clădiri, la învăţământul primar sunt cam tot atâţia ca în clasele 5-8.

Şcoala Generală Bethlen Gabor de la Lăzarea a înfiinţat în martie 2005 şi o fundaţie cu aceeaşi denumire, care şi-a propus scopuri foarte serioase, cel mai important fiind sprijinul acordat tinerilor , prin crearea unor condiţii optime pentru aceştia.

Munca tinerilor nu se reduce numai la băncile şcolare, la Lăzarea s-a înfiinţat acum 10 ani formaţia de dans popular Cika, care are 40 de membri. Formaţia se ocupă cu culegerea dansurilor şi obiceiurilor populare, cu prelucrarea  şi predarea acestora. Formaţia este funcţionează azi în cadrul unei fundaţii , care pe lângă valorile autohtone sprijină şi manifestările culturale de nivel naţional. Scopul principal însă rămâne continuarea activităţii de instrucţie-educaţie şi participarea la toate  activităţile de eurointegrare.

La păstrarea tradiţiilor şi obiceiurilor populare contribuie nu numai cei mici, ci participă în mod activ şi adulţii, o astfel de manifestare este Festivalul Verzei de la Lăzarea.În trecut localnicii mergeau  împreună pe dealul numit Carina, ca să recolteze varza, acest obicei a fost rechemat la viaţă. Astfel localnicii de la Lăzarea organizează în fiecare an acest festival. Pe deal varza este cultivată de aproape 800 de familii pe porţiuni de teren între 2-10 ari. În ziua sărbătorii împreună taie căpăţânile de varză , recolta bogată fiind sărbătorită cu mâncăruri tradiţionale din varză şi petrecere toată noaptea.

La Lăzarea lucrează pe lângă pedagogi deosebiţi şi medici recunoscuţi. În clădirile autonomiei locale  medicii de familie şi medicii stomatologi vindecă bolnavii cu aparatura proprie . Dotarea cabinetelor medicale este demonstrată şi de faptul că aici vin în mod regulat şi câţiva specialişti care îi tratează pe bolnavi.

Pentru marea majoritate a locuitorilor traiul este asigurat de agricultură şi de creşterea animalelor, regiunea este renumită pentru recolta de cartofi şi varză. Foarte mulţi locuitori, care lucrează în oraş nu-şi pot cultiva pământurile în mod corespunzător, din acest motiv lucrările sunt efectuate de Asociaţia Agricolă Bastya. Chiar dacă activitatea asociaţiei mai întâmpină unele dificultăţi , activitatea ei este aproape unică în judeţ. Membrii ei urmăresc cu atenţie posibilităţile de finanţare şi au reuşit să creeze un parc de maşini corespunzător. Suprafaţa totală a terenurilor date de familii asociaţiei depăşesc 1100 de hectare, pe acestea se cultivă mai ales cartofi şi grâu, vânzarea produselor fiind tot sarcina asociaţiei.

O altă resursă a comunei este reprezentată de păduri, pe lângă pădurile privat mai sunt şi porţiuni comune de păduri şi păşuni, care cuprind terenurile celor rămaşi în aşezare. Caracteristica lor cea mai importantă, pe lângă drepturile de  proprietate şi folosinţă comună  este proporţia ideologică care îi revine fiecărui membru. În aşezare funcţionează două proprietăţi comune : Lăzarea şi Borsec, cel din urmă a primit doar 286 de hectare din terenurile naţionalizate. Proprietatea de la Lăzarea avea terenuri de 4000 de hectare, din care care azi are doar 2569 de hectare. Proprietatea are 1400 de membrii.

În aceste păduri uriaşe trăiesc o serie de animale sălbatice, pe lângă căprioare şi iepuri, sunt urşi, vulpi, lupi, ceea ce oferă posibilităţi corespunzătoare turismului vânătoresc. Pe lângă vânătoare locurile de pândă se bucură de o mare popularitate.

Cu asemenea suprafeţe acoperite de păduri nu este de mirare faptul că aici funcţionează două centre de prelucrare a lemnului.Întreprinderile mijlocii  asigură locuri de muncă pentru 100 de localnici. Prelucrarea lemnului începe cu exploatarea pădurilor şi ţine până la ambalarea produselor finite. În acest centru dotat cu tehnică modernă se fabrică şi mobilă, dar cele mai importante produse sunt casele de locuit. În comună putem întâlni meseriile tradiţionale.

Kozma Maria este una dintre renumiţii sculptori în lemn. Doamna foarte pricepută sculptează obiecte decorative care mai de care mai frumoase: rame pentru oglinzi, candelabre, vaze.  Din mâna ei au ieşit şi statuiete, dar cele mai valoroase sunt piesele de mobilier populare, mese, lăzi, dulapuri sculptate. Artistul popular are totodată şi o pensiune, unde după cum spun localnicii joacă rolul de gospodină. În pensiunea cu două margarete patru camere stau la dispoziţia oaspeţilor şi se oferă semipensiune.

Celălalt meşter din sat este fierar,nenea  Czimbalmos Karoly. Clienţii vin la ei de departe pentru comenzi, deoarece sub mâinile sale şi fierul înfloreşte, aşa de uşor îl formează. Meşterul fierar participă la taberele de creaţie din anul 1974, îi cunoaşte şi este prieten cu toţi meşterii, cărora li se datorează restaurarea castelului, iar în clădirea renăscută nu există bucată de fier în care să nu fie urma muncii fierarului de la Lăzarea.  Cei care doresc să vadă toate aceste lucruri , au cazarea şi masa asigurată de reţeaua de turism rural care funcţionează în comună, Asociaţia OVR Lazar, care funcţionează ca fundaţie din anul 1991. Gruparea reuneşte mai mult de 15 familii, care conduc pensiuni de două margarete, unde la cerere se asigură semipensiune sau pensiune totală, cu mâncăruri gustoase specifice locului. Cei mai pretenţioşi pot alege o pensiune cu trei margarete, ca de exemplu Casa de Oaspeţi Becze. Totodată se asigură turiştilor programe organizate: ei se pot înscrie la ture cu căruţa, pe jos, călare, cu cvadul , la picnic,iarna la ture cu săniile. După plimbări, mers cu patinele sau schiurile seara ziua este încheiată cu cină comună şi dans.

 Anual oaspeţii sunt aşteptaţi la şase mari manifestări: „îngroparea iernii”, Paştele, cu ocazia pelerinajului de la Şumuleu, de Zilele Comunei, la Festivalul Verzei , de Revelion. Dar călătorul se poate odihni aici oricând, deoarece locuitorii de la Lăzarea îşi aşteaptă mereu oaspeţii cu bucurie şi ospitalitate.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

HIRKOZLONY  BULETIN 2


HIRKOZLONY  BULETIN

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

The contact component provides a way to provide contact forms and information for your site or to create a complex directory that can be used for many different purposes. Help

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

When we arrive to Torja we are welcome by a huge carved Sekler gate which symbolically blesses everyone who enters the village through it. There is an interesting story about the origin of the name of the village. In the times of the Romans there used to be a road which lead to the valley of the Olt river through the mountains. Its name was Via Pretoria, and this is supposed to have been the original name of the village.

ARPAD  TEMPLOMTORJA

The history, as well as the present of the village is closely connected to the Apor family. The noble family left Balvanyosvar at the beginning of the 17th century and they moved to the center of Torja. There ranch can still be found in the center of Torja. Today the family’s descendants, who moved back from abroad, are living here. From the most well-known figures of the family we can mention Baron Apor Peter, who was one of the representatives of the memoir and diary writing trend, which flourished in the 18th century. His works are veritable resources, his main work is Metamorphosis Transilvanie, in which he wrote about the patriarchy traditions of the Transylvanian Principate. An other noble figure of this family is Apor Vilmos, a martyr bishop, who was beatified by Pope John Paul the 2nd on the 9th of November, 1997, after a long waiting period.

The imposing castle has the features of early renaissance and popular baroque styles. The building has several times been renovated and its present look bears the characteristics of the classicism. On its yard we can see two old buildings: the old store house and the native house of Apor Peter. The walls are decorated with memorial stone boards made of architecturally valuable carved stones. Apor Peter’s coat of arms and epitaph in Latin is also guarded here. The two monument churches of the village were built by the Apor family. The Saint Miklos church at Altorja was built between 1823 and 1831. The predecessor of today’s building was the sanctuary which originated from the Roman age, was built in gothic style and was almost completely destroyed with the numerous reconstructions. The semi arched sanctuary of the Roman church was found in1990. On the banks of the Torja there can be seen the statue of the country founder Arpad and in the hall of the church there are exhibits reminding us of historical past. Close to the church we can find the Jokai Mor secondary school of Altorja, the front wall of which is decorated by a memorial board of Jokai. It is due to the fact that the famous writer showed great interest towards this region and visited the place several times.

As a result of one of his visits he wrote his novel entitled Balvanyosvar. In the center of the village we can see the village hall, in front of which we can find the mille-centenarium memorial column. At the same place we can find an other wooden column, which plays a special, unique role in the life of the village, it is also called life-tree. They place on it little name boards with the names of the newborns of the village and this is how they preserve them for the future generations. On the left side of the main street there is the Neo-gothic grave chapel of the Apor family, the so-called Mary- chapel. We do not know exactly when it was built, the bell which is part of the wall has the inscription 1831, but some documents say that it was inaugurated in 1846. People say that the chapel was built from the reusable construction material left over from the reconstruction of the wall surrounding the church fortress of Alsotorja.

The chapel’s front door has the marble memorial board which reminds us of Beatified Apor Vilmos, and his bust is placed in front of the entrance, statue made by Miholcsa Jozsef. In the chapel we can find the toms of Baron Apor Lazar, who was the councellor of the Transylvanian Royal Chancellery, his grandson’s, Baron Apor Gabor’s, who used to be vice mayor of Haromszek county, the tomb of Apor Vilmos’s father and other family members.

An other interesting architectural site is the Protestant fortress church of Feltorja. There used to be an other Roman aged sanctuary at its place too, built in gothic style. During the First World War they built a neo-gothic new church in the place of the old one. The gate bastion designed for defense has a tower with arched, long and narrow loopholes. Its thatched roof ends in an octagon shaped pyramid, under which there is a balcony-like observatory, which was probably built in the 18th century.

From the same period there is a portico made of wood, on it is written: 1770. In its tower there is a monument bell with renaissance decorations. In the neighborhood of the fortress church there is the Catholic Church of Feltorja. Karatna, which is situated on the other side of the Tarja brook, has its own Protestant church too. The education activity of this village takes place in four secondary schools and four kindergartens. Due to the long-term strategies and constant developing programs of the local leaders important investments have been made and many public buildings have been renovated. The future plans include the renovation of the infrastructure and its rehabilitation. At Torja people prepare a rich and varied set of programs for the village day annually. They try to offer programs for every age group and for people with different tastes and interests. In the past few years one of the biggest attractions was the cottage cheese puliszka making, with the size of which they tried to break a record.

In 2008 with careful preparation and great devotion of the local people the Torja people succeeded in getting into the Book of Records. The longest cottage cheese puliszka in the world was 150 m and 32 cm long; it took 400 kg of grits, 15 l oil, 25 kg salt and 450 l water. 240 women and 75 men helped to prepare it. After slicing it up, the 7500 slices of puliszka vanished in a few minutes. This region is also rich in natural treasures. One of its interesting sites is the Szemmoso fountain. Its sulphurous water had been used to cure eye diseases. The pieces of clothes which were moistured in the water and used to wipe the patients’ eyes with were left behind on the branches of the surrounding bushes, because, according to superstitions that also meant leaving the disease behind.

There are several tasty mineral water fountains in this region, which also have medical effect, they can cure different illnesses. These have continuously been taken care of and used. The water of the Szeregeto fountain has been driven down from the mountain into the Jajdon valley, the Transylvania fountain has recently been modernized and there are plans to restore the Szejke fountain too.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Search

Language