HELYTÖRTÉNET
Legrégebbi említése 1505-ből való. Ez év március 12-én II. Ulászló utasította a kolozsvári konventet, hogy Gyergyai vagyis Szárhegyaljai Lázár Andrást iktassa be a marosszéki Kisfalud birtokába, amelyet 1.000 forintért vett Esztergomi Székely Ferenctől. A következő egy 1566. július 11-én kelt oklevél, amely arról értesít, hogy „Gergioban Zarhegijben eötven het ház jobaggioth” adományozott János Zsigmond Lázár Istvánnak.
Egy évre rá a 25 dénáros adókivetési lajstromban Szárhegy 48 kapuval és négy égés miatt mentesített megadózottal szerepel.
A település azonban a dokumentumokban történt első említése előtti időszakból való. Létrejötte a XIII. század második felére, a tatárdúlás utáni időszakra tehető. Az 1332-1334. évi pápai tizedjegyzékekben névszerint nem találkozunk vele, de egyike lehetett a három gyergyói egyházközségnek, amelynek akkor csak a papját tüntették fel. A több átalakítást megért plébánia-templom szentélyének ablakai és a torony alján lévő két csúcsíves ajtó XV. századi gótikus építészetre utal.
Elnevezése Szárhegyalja volt, majd Szárhegy, Gyergyószárhegy.
Románul 1850-től több változatban is megjelent míg 1921-ben megkapta a Lazarea végleges nevet. Ma ez a hivatalos román illetve nemzetközi neve.
A Szárhegy név kopasz, csupasz, tar hegyet jelent.
Lakói teljes fölényben székelyek, akik letelepedésükkor nemzetiségi szervezetben éltek, amely ősi berendezkedés fennmaradt a XVI. századig. Hadi kötelezettségeik fejében adómentességet élveztek, a földet, mint ősiséget, saját szokásaik szerint birtokolták, polgári ügyeiket önigazgatási jogaik és rendszabályaik alapján intézték. Személyükre nézve mindannyian szabadok voltak.
A falurendszer kialakulása után a falvakat tízes részekre osztották katonai szempontokat követve. Ezt a szervezést használták még a XVII. században is. A szárhegyiek Újfalu egy részével és Kilyénfalvával alkották Elekes Péter százát.
Az 1562-es székely felkelés következményeként a megtorló intézkedések sújtották őket is, mint megannyi székely település lakóit. A közszékelyeket fejedelmi jobbágyokká tették és adófizetésre kötelezték. 1570 körül Szárhegyen a főemberek (primorok) sorába tartozó Lázár családon kívül még öt kisnemesnek elismert lófő élt a jobbággyá tett közszékelyeken kívül.
A gyergyói székelyek, beleértve a szárhegyieket is, résztvevői és egyben a megtorlás alanyai (Véres Farsang) az 1595. évi havasalföldi hadjáratnak.
Egy 1614-es összeírásból tűnik ki, hogy a közszékelyek ebben az időben, Báthori Zsigmond fejedelem jóvoltából, visszakapták szabadságukat. Az ezidőtájt zömében szabadrendűekből álló falu, katona kötelezettsége révén, részt vett a fejedelemséget érintő hadi eseményekben. Többen érdemeik elismerése fejében nemesi vagy lófőségi kiváltságlevelet kaptak.
1658-ban, amikor a trónfosztott II. Rákóczi György ellen büntető hadjáratot indított a török, Moldva felől Gyergyóba is betört egy tatár-moldvai csapat. A támadókat a gyergyóiak Gábor deák vezetésével legyőzték és kikergették. Az ütközet színhelyéül megadott Tatárhalom nevű hely Szárhegy és Ditró között terül el, ahová állítólag több, mint 450 támadót temettek el.
1661-ben a vidék újabb török-tatár invázió áldozata lett. A beözönlő támadók feldúlták és felégették egész Csíkot és Gyergyót, majd rabságba hurcolták a lakosság egy jelentős részét.
A XVII. század húszas éveiben Lázár István, Bethlen Gábor unokatestvére, aki a vidék legtekintélyesebb embere volt, kastéllyá alakította át a szárhegyi udvarházat, majd 1665-ben pedig fia, ugyancsak István, feltételeket biztosított a ferencrendi zárda megalakításához. Ebben az időben Szárhegy a Gyergyói medence közigazgatási, politikai és művelődési központja lett.
A XVII. század második felére a szárhegyi jobbágyállapotúak száma érezhetően megnőtt. A Lázárok hatalma megerősödése ellenére Szárhegy megmaradt túlnyomóan szabad székely rendű településnek. A két részre osztott határt szerre művelték, egyik évben a felső fordulót, a másikban az Alsót. Az állattartásban túlsúlyban volt a nagyállat: szarvasmarha és ló.
1704-ben Csík- Gyergyó- Kászon székkel együtt Rákóczi pártjára állt. A Székelyföld visszahódítására küldött Acton, császári ezredes, megtorlásként elpusztította Gyergyó több faluját és kifosztotta a lakosságot. Ekkor gyújtották fel a már azelőtt kifosztott szárhegyi kastélyt. A pusztítást a falu sen kerülhette el. 1709- ben pedig a kolostor lett a tűz martaléka. Az 1711-es szatmári béke következtében megszűnt a hagyományos székely katonai szolgálat. A katonai erőszakkal megvalósított határőr szervezés alkalmával (vö. SICULICIDIUM - „madéfalvi veszedelem”) Csík- Gyergyó- Kászon székben 4982 családfőt írtak össze. Az új szervezkedés lényeges módosulásokat illetve nehézségeket hozott a falu társadalmi és gazdasági életében. A lakosság kevés százaléka képezte a birtokos nemesek, armalisták és szabad székelyek csoportját, míg a túlnyomó többséget a jobbágyok (zömével a Lázár családot szolgálták) és zsellérek alkották. Az 1813-1817. évi Moldvába való kivándorlás a szárazság okozta nincstelenségnek tudható be.
A faluközösség belső ügyeit a falugyűlés, a faluszéke, a falubíró és az esküdtek (hütösök) intézték a következő 1773-as feljegyzés szerint: „...miolta a katonaság ide Gyergyóba béférkezett, már az oltától fogván nem lehet oly könnyen a jobbágynak szabad emberrel perelni, elsőbben a katona tisztjének hírt kell tenni, és a szabadságot adván, mozdíthat ellene pert, de ottan is különben a vétket el nem engedik...”
Ami az 1848-as forradalom utáni társadalmi tagolódást illeti, - habár nagy hatással volt a polgári átalakulás,- a régi rendi rendi állapot tudati maradványai még évtízedeken át megőrződtek. A földtulajdonhoz való viszony a falu parasztságát két nagy kategóriára osztotta, birtokosokra és birtoktalanokra. Így a következő társadalmi rétegek alakultak ki: nagybirtokosok, kis- és középgazdák és végül a földdel nem rendelkezők. A főfoglalkozás továbbra is a földművelés és állattenyésztés volt.
A falu egyik fő jövedelmi forrása ugyanakkor az erdő volt. Borszék Szárhegy és Ditró közös birtokát képezte. A borvz értékesítésének fellendülésével, a fürdőtelep kiépítésével és a havasok értékesítésével a két falu jövedelme jelentős volt. Az 1908-1909-ben végrehajtott arányosításkor a közösen használt erdők közbirtokossági kezelésbe kerültek. Külön vált Szárhegy és Ditró közös tulajdonát képező Borszék közbirtokossága is. A birtokosság ugyanakkor a községnek kiszakított 500 hold erdőt a kozségi kiadások fedezésére, a pótadó terhek törlesztésére, egyéb célra pedig még 1000 holdat hagytak ugyancsak a községnek. Az iskola alap 132 hold erdőt kapott, a zárda 156-ot. A község közös erdeinek és legelőinek szervezett formában történő kezelésére 1908-1910 között került sor, akkor amikor megszervezték a közbirtokosságot, az osztatlan maradt erdők és legelők kezelő intézményét. A közbirtokosság ujjászervezésére 2000 elején került sor.
A 20. század elejére mind nagyobb szerepet kapott az ipari tevékenység: A Szármány hegy délnyugati sarkánál található márvány porát már az 1850-es években szállították a görgényi porcelángyárhoz. Nagyobb méretű ipari tevékenységet azonban a fűrészárú gyártás jelentett. Ezt lendítette fel leghamarabb a vidéknek a vasúthálózatba való bekapcsolása 1909-ben.
A polgári korszakban a mindennapi közigazgatási tevékenységeket az elöljáróság látta el. Az elöljáróságot a bíró, albíró, adószedő, közgyám és egy hites alkotta. Az írásbeli teendőket a jegyző végezte. Az elöljáróság munkáját szabályozta illetve segítette a képviselőtestület. A csendőrőrsöt 1908-ban állították fel.
A világháborúk Szárhegy községnek is nagy veszteséget jelentettek. Az I. világháború alatt több, mint félezer embert mozgósítottak és vittek a frontra, akik közül 236-an sosem látták viszont szülőföldjüket. A II. világháború idején 78-an estek el a harctéren vagy fogolytáborokban.
Az 1921-es földreform rendkívül súlyosan érintette a községet, hiszen az I-es határrészből 1875 hold 1305 négyszögöl, míg a II-es határrészből 3975 hold 271 négyszögöl került kisajátításra. Az I-es határrészben kisajátított földekből 515 holdat községi erdőként, 318 holdat községi legelőként, 395 holdat terméktelenként a község visszakapott. 13 holdat 126 földigénylő között osztottak ki. A többi a románosítási politika és kommunizmus áldozata lett.
A II-es határban kisajátításra került, a magán erdők mellett, a római katolikus egyházközség, a zárda és községi iskola erdeje, a község 1706 holdnyi és a közbirtokosság 917 holdnyi birtoka. A Szárhegy és Tölgyes telekkönyvén nyilvántartott Csíki Magánjavak 23550 hold területéből kisajátítottak 8530 holdat. Így a II-es határban kisajátított össz. 12505 holdat felosztották Bélbor, Szárhegy, Holló, Borszék településeknek, sőt 11 hold 208 négyszögöl állami rezervába maradt.
A gróf Lázár Mór örököseinek Székpatakán fekvő 1042 hold erdős és legelő területét külön kisajátították és egy részét átadták Gyergyóvárhegynek valamint Galócásnak.
A kommunizmus és a románosítási politika nemcsak a gazdasági életben jelentett nagy hiányosságot, hanem jelentős hátrányt idézett elő a szellemi életben is. Az iskolákból egyre jobban, sőt némelyekben teljesen kimaradt a magyar identitás kialakulását elősegítő oktatás és nevelés. Az államilag működtetett oktatási intézményekben tiltották a vallás gyakorlását, bűntették az ellenszegülést. Ennek értelmében közel 50 év vallástalan és etikátlan nevelés erdménye lett a 2000-ben megállapított nagyméretű szellemi és ezzel együtt anyagi hiányosság.
Jelenleg – 2009-ben – a község állapota javuló félben van, a magánjavak, egyházi tulajdonok jórésze visszaadásra került, habár ma is folynak a visszaszolgáltatással kapcsolatos, nem akadálymentes küzdelmek. Ezeket a munkálatokat végzik a visszaalakított közbirtokosságok, melyhez segítséget nyújt a Polgármesteri Hivatal és Tanácstestület. Javában folyik a község infrastrukturális fejlesztése: csatornahálózat kiépítése, sportcsarnok építése, ivóvízhálózat kibővítése, Güdüc falu fejlesztése stb.
A község népessége egyre jobban csökkenő irányt mutat, melyet okoz az elszegényedés, kivándorlás és kismértékű szaporulat. Ma Gyergyószárhegy községben közel 3600 lakos él.
A magánvállakozók fő foglalkozási területe az erdőkitermelés, fafeldolgozás és mezőgazdaság. Az agrártevékenységek jórészét a Társas vállalkozások végzik, ahol a földeket tömbösítve művelik jövedelmi részesedést biztosítva arány szerint minden tulajdonos tagnak. A közeli városban felszámolt üzemek nagymértékű munkanélküliséget jelentenek, a lakosság közel 40 százaléka létminimum alatt él. A fejlődés reménye a magánvállalkozásokban, a szakszerű erdőgazdálkodásban, a faiparban és faluturizmusban rejlik.
Szárhegy község etnikai összetételében ma is 95 százalékot a magyarság tesz ki, a többi 5 százalékot a betelepült román és cigány nemzetiségű családok jelentik.
Vallási hovatartozás szempontjából 95 százalékot tesznek ki a római katolikusok.
A sport és művelődési életben fontos szerepet tölt be a Bástya Sportklub, Cika Hagyományőrző Csoport, Pro Szárhegyért Egyesület, Kájoni János Egyesület, O.V.R. Lázár Társaság és a Pro Güdüc Egyesület. A kozség fontosabb vallási és közéleti rendezvényei:
Február – Farsangi rendezvények
Március 15. –Nemzeti ünnepi rendezvény
Húsvét – Húsvéti hagyományos kulturális rendezvény
Pünkösd – Búcsújárás, kicsi búcsú
Június 1. – Gyereknapi rendezvények
Július – Güdüci Kulturális Napok, sportrendezvények, bajnokságok
Augusztus 15. – Nagyboldogasszony ünnepe, búcsú, Szárhegyi Napok
Szeptember – Sportrendezvények, bajnokságok
Október – Káposztavágó fesztivál
December-február – Jégkorong bajnokságok
December – Karácsonyi rendezvények
Gyergyószárhegy politikiai illetve érdekvédelmi tevékenységeit ma már több szerveződés is képviseli, nevezetesen: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Székely Nemzeti Tanács (SZNT), Magyar Polgári Párt (MPP).
